Egy valamit nőként jól megtanultunk, mégpedig azt, hogy hogyan bántalmazzuk magunkat profin.

Mindig van valami bajunk.

Hol a testünkkel vagyunk elégedettlenek, hol a munkánkkal, hol a párunkkal, hol az otthonunkkal, hol a gyerekek, hol a jövedelmünkkel, hol az anyaságunkkal, hol az öregedéssel, hol az esélyeinkkel… és folytathatnám a sort a végtelenségig…

Mi kellene ahhoz, hogy abbahagyjuk önmagunk bántalmazását, az önbűntetést, a saját magunk elértéktelenítését?

Hát …..egy nagy fokú tudatosság az, amire elsősorban szükségünk lesz, aztán meg az elkötelezettség ömmagunk szeretete és csodálata iránt!

Hajlandónak kellene lennünk saját magunk mellé állni! 

Hajlandónak kellene lennünk támogatni és felemelni a bennük lévő kicsi énünket, azt a belső gyermeket, akit nagyon régen magára hagytak, megbántottak, elértéktelenítettek….

És azóta eltelt, nagyon sok évtized …

Egyáltalán hajlandóak vagyunk észrevenni, amikor úgy automatikusan, csípőből, szimpla megszokásból bántjuk magunkat? 

Ez az első lépés! Vedd észre azt, hogy Te hogyan bánsz magaddal! 

Mennyi sztori mesélez arról, hogy neked milyen sz@r? Hány helyen panaszkodsz?

Tudod, igazából ezzel nincs semmi baj, csak jól odakötöd magad a múlthoz, a réges régen lejárt sztorikhoz, amiken igazából csak egy módon lehet változtatni.

Elfogadás, a szereplők megértése, a nem te vagy a hibás, a nem rosszá tétele senkinek…

Tudom, ez nem mindig könnyű…..

A kérdés csak annyi, hajlandó vagy e tovább lépni, vagy szereted azt amiben vagy?

Gyere ki a sztoriból….kezd el, elismerni magadat!

Mi az, a 10 dolog, amiért jelen pillanatban elismernéd magadat?

Mert ahol a Nő jól van ott mindenki jól van!

Yvette